November 19, 2019
Az ’56-os forradalomra emlékeztek Kispesten
Bejegyzés: - Gajda - Október 24, 2019
Az Ötvenhatosok terén tartott ünnepséggel emlékezett az 1956-os forradalomra Kispest Önkormányzata. Az ünnepi beszédet Burány Sándor, Kispest országgyűlési képviselője mondta, aki az országgyűlés elnökének 1947. szeptember 16-i székfoglaló beszédéből idézett megemlékezése elején.

„Tisztelt Országgyűlés! Első gondolatom, hogy ebben a magas és kitüntető méltóságban hűséggel, becsülettel és önzetlenül minden erőmet maradéktalanul a haza felemelkedésének szolgálatába állítsam. (…) A magyar nép millióinak leghőbb vágya, hogy végre eljöjjön számukra az idő, amikor becsületes munkájuknak élhetnek, és munkájuk gyümölcsét zavartalanul élvezhetik. (…) Roppant felelősséget ró ez valamennyiünkre. Szeretném, ha ezt az országgyűlés minden tagja, pártállás nélkül átérezné. (…) Ha nem hat át valamennyiünket a felelősségérzet a dolgozó népmilliók demokratikus törekvéseinek megvalósítása iránt, ha az egyetemes, nagy nemzeti érdekeken a kicsinyes önzés, az egyéni vagy pártérdekek lennének úrrá, (…) munkánk meddő lenne, és ez a törvényhozó testület nem a munka parlamentje, hanem a terméketlen viták és áldatlan harcok színtere lenne, mérhetetlen kárára az országnak. (…) A demokrácia híve vagyok, és éppen ezért szeretném, ha az eredményes munkához szükséges nyugodt légkört nem a házszabályok szigorával kellene biztosítanom. (..) Mint a nép fia, osztozom annak bújában-bajában. De a legnehezebb időkben is a legnagyobb erőt mindig belőle merítettem. Ebben a magas méltóságban sem fogok elszakadni tőle. Ígérem, hű fia leszek a hazának és önzetlen, becsületes szolgája a magyar népnek!”

Burány Sándor arról beszélt, „mai füllel itt-ott kicsit ódivatú mondatok, ahogy a politikai elit egy részében ódivatúnak számít, ha valaki kitart nézeti mellett. Divat szónokolni a hazáról, kicsit ódivatúnak számít a népről beszélni. Pedig a haza nép nélkül csak üres szólam. És ha a népet emlegetve csak a felső tízezerre gondolunk, kifelejtjük belőle a dolgozót, ’ki dolgáért remeg’, akkor egy torz, igazságtalan társadalmat hozunk létre. Az előbb idézett, ’ódivatú’ politikust Nagy Imrének hívták. Haláláig hű maradt nézeteihez, fontosabb volt neki a haza, mint a párthűség, fontosabb volt neki a demokrácia, mint pártjának hatalma. Ő lett a forradalom és szabadságharc miniszterelnöke, ikonikus alakja, sorsát következetesen vállalva, és nagy elődjéhez, Batthyány Lajoshoz hasonlóan a forradalom és szabadságharc mártírja.

A forradalom előestéjén a budapesti műegyetemisták 16 pontban foglalták össze követeléseiket. Többek között a külkereskedelmi szerződések nyilvánosságra hozatalát, a szovjet csapatok kivonását, többpárti választásokat, szabad rádiót, teljes vélemény- és szólásszabadságot követeltek.

Röviden: nemzeti függetlenséget, szabadságot és demokráciát. A követelésekből másnap hatalmas tüntetés, a tüntetésből forradalom, majd a szovjet csapatok beavatkozásával szabadságharc lett.

Sokfélék voltak, de az alapvető célokban egyetértettek. Nem tudhatjuk, hogy az akkori viták hova nőtték volna ki magukat. Hiszen 1848-ban sem értettek mindenben egyet a hősök. 1956-ban sem. Ezekben az alapértékekben, a demokráciában, a függetlenségben, a szabadságban nemcsak hogy egyetértettek, készek voltak vérüket ontani értük. Tragikusan rövid idő állt a rendelkezésükre. Soha nem tudhatjuk meg, hogy a munkástanácsok mivé fejlődtek volna, soha nem tudjuk meg, hogy egy eljövendő szabad választáson melyik párt kapott volna többséget. Ez nem adatott meg nekik. De példát adtak. Furcsa dolog ez a történelemben, és egyben felemelő is. A példák gyakran, szinte mindig túlélik az elbukott forradalmakat. És lehet, hogy a forradalom babérjait mindig haszonlesők aratják le a későbbiekben, de példát venni nem róluk kell. Példát venni a hősökről kell. A hősökről, akik következetesen végig a haza ügye mellett voltak, jó időben, rossz időben, életveszélyben, sőt a halál árnyékában is – fogalmazott Burány Sándor.

A hősök előtt tisztelgő ünnepség az Emlékeink a forradalomról című műsorral folytatódott, amelyben a Szabad Ötletek Színháza művészei, Cseke Katinka, Bor Viktor és Kósa Dénes működtek közre. A műsort követően az önkormányzat vezetői, a pártok, az egyházak, az intézmények és a civilszervezetek képviselői helyezték el virágaikat az emlékmű előtt. Az önkormányzat képviseletében Gajda Péter polgármester, valamint Rátkay Andrea, Vinczek György és Kertész Csaba újraválasztott képviselők koszorúztak. Koszorút helyezett el az ’56-os Szövetség Kispesti Szervezete, az ’56-os Veteránok Egyesülete, Burány Sándor parlamenti képviselő, a kerületi kormányhivatal képviseletében dr. Király Beatrix hivatalvezető és dr. Kosik Rita hivatalvezető-helyettes. A pártok közül a Demokratikus Koalíció Kispesti Szervezete, Jobbik Magyarországért Mozgalom Kispesti Szervezete, a Momentum Kispesti Szervezete, az MSZP Kispesti Szervezete, a Párbeszéd Magyarországért Kispesti Szervezete és az LMP Kispesti Szervezete helyezte el koszorúját az emlékmű talapzatán

Az október 23-i önkormányzati ünnepség csendes virágelhelyezéssel ért véget a Templom téri kopjafánál.

 

 


Bejegyzés: - Gajda - November 7, 2019
Bejegyzés: - Gajda - Október 17, 2019
Bejegyzés: - Gajda - Október 10, 2019
Bejegyzés: - Gajda - Október 10, 2019
Bejegyzés: - Gajda - Október 9, 2019
Bejegyzés: - Gajda - Október 9, 2019
Bejegyzés: - Gajda - Október 8, 2019
Bejegyzés: - Gajda - Október 5, 2019
Bejegyzés: - Gajda - Október 5, 2019
© Gajda Péter, Minden jog fenntartva