Gábor Ilona, a KMO igazgatójának üdvözlő szavai után Gajda Péter mondott köszöntőt. Balázs először a fotózással, a filmezéssel foglalkozott, csak ezután kezdte el járni a természetet, és ekkor szeretett bele a természet kincseinek megörökítésébe. Egy-egy fotózás alatt jelen kell lenni, figyelni és szeretni kell a pillanatot. Ezeken a képeken olyan csodákat láthatunk, melyeket talán észre se vennénk a természetet járva, az alkotó pedig pont ezeket a pillanatokat kapja el. Örülök, hogy Kispest Önkormányzata is hozzájárult az album kiadásához, mely ugyanazt a címet viseli, mint a kiállítás, Fénnyel festett álmaim – tette hozzá a polgármester.
A kiállítást Potyó Imre környezetkutató, természetfotós nyitotta meg. „Balázs fotós-filmes vállalkozást vezet, de a fő szenvedélye a természetfotózás. Tíz évvel ezelőtt fotóztam vele először egy dél-pesti kis erdőben, már akkor feltűnt, hogy milyen elképesztő precizitással nyúl a különböző témákhoz, hogyan valósítja meg azokat. Akár több órát fekszik, hasal egy-egy pillanatért, folyamatosan arra törekszik, hogy semmilyen zavaró tényező ne legyen a képen. Én is többször dolgoztam mellette és csodálkoztam, hogy képes ilyen hatásokat létrehozni. Ebben a túlpörgött világban, jobban vágyunk a szépre, a nyugalomra, a természetre, kimenni viszont nincs időnk. Pedig, számos kutatás támasztja alá, hogy a kint eltöltött idő csökkenti a munkahelyi stresszt, a szorongást, a mentális zavarokat, az élővilág megfigyelése szenzációsan feltölt minket. A természetfotós sokat segíthet nekünk, hogy kirepüljünk a képek által, a növények és állatok világába, és ha megnézzük az alkotó képeit, ha tehetjük, keressük fel hazánk természeti értékeit, és töltődjünk fel, mert elképesztő csodák várnak minket odakint – zárta beszédét Potyó Imre.
A kiállítás képeiből idén azonos című fotóalbum jelent meg, melyről a természetfotós a következőket mondta: „albumomban több mint másfél évtized fotóiból nyújtok át egy számomra kedves válogatást, évszakok szerint rendezve, kedvenc idézeteimmel segítve az olvasót, hogy minél jobban átélhesse azt a hangulatot, amit én magam is, ha terepen járok. Vallom, hogy a természetfotók azon túl, hogy esztétikai élményt nyújtanak, hatékonyak lehetnek a környezeti szemléletformálásban, hiszen a művészet alapvetően az érzéseinkre, érzelmeinkre hat. Így a befogadó gyakorlatilag tudat alatt ismeri és kedveli meg a fotókon bemutatott fajokat, élőhelyeket, ezáltal elemibb kötődése alakulhat ki, és elkötelezetté válhat a természeti értékek megőrzése iránt. E kettős cél az, ami vezérel az alkotómunka során, és amit mindig szem előtt tartok, legyen szó drónnal készült tájképről, letisztult, akár absztrakt kompozícióról, impresszionista hangulatképről, vagy akár ennek a könyvnek az elkészítéséről”.