Kiadvánnyal és ünnepi konferenciával készült az önkormányzat a 150. évfordulóra. Gajda Péter elmondta, „azt tervezzük, hogyha olyan lesz a költségvetési helyzetünk, és én most bizakodó vagyok, akkor ezt a 150. évfordulót majd jövőre méltó módon meg tudjuk ünnepelni, és vissza tudjuk adni a mindennapok és az ünnepnapok örömét annak a közösségnek, amely lehetővé tette hosszú-hosszú évtizedeken keresztül, hogy ez a város mind kultúrájában, mind a civil életében, mind infrastruktúrájában egy fejlődő település lehessen. És amikor az utódaink majd visszatekintenek erre az időszakra, akkor ők is talán egy pici büszkeséggel néznek majd vissza ránk, legalábbis ebben bízom, merthogy itt mindenki azon dolgozott, hogy ez egy fejlődő, szerethető városrésze lehessen Budapestnek.

Ünnepi megnyitóbeszédében Hiller István történész, Kispest országgyűlési képviselője a művelődés, munkásművelődés, közösségépítés és lokálpatriotizmus kapcsolatáról osztotta meg gondolatait a hallgatósággal, hangsúlyozva, „az a helyes történeti szemlélet, ha kimondjuk, hogy ezeknél a nagyvárosoknál, így a mi a hazánk esetében Budapesten csak úgy vizsgálható a magyar művelődés és lokálpatriotizmus története, hogyha a munkásság történetét, a munkásművelődés történetét, azt az elképesztő tevékenységet, amelyet különböző helyeken – és itt jön be a lokalitás – a magyar munkásság annak idején elvégzett, együtt vizsgáljuk… És hogyha megnézik, milyen köröket szerveztek a múlt század előtti, tehát a 19. század végén, a 20. század első évtizedeiben itt, a mi kerületeinkben ezek az emberek, ezek a csoportok, munkások, elképesztő… Ezek az önszerveződésnek mind igen fontos részei, kiszakíthatatlan részei az egésznek. Márpedig, hogyha így van, a magyar munkáskultúra egyik fellegvárában vagyunk, akkor meg kell vizsgálni azt, hogy a konferencia témája, a helytörténet és művelődés hogyan kapcsolódhat össze, és ebben magának a helynek, mi a szerepe, ezt csak ebben a kontextusban lehet és érdemes megvizsgálni. Arról van szó, hogy érezni kell ebben az emberit, a mennyiség mellett azt a kvalitást, ami megadja azt a tudatot, amit mi itt mindannyian érzünk Kispesten, éreztek Peterzsébeten vagy éppenséggel Győrben, de ennek a vizsgálata, hogy valaki büszke arra, hogy kispesti, hogy valaki szeret pesterzsébetinek lenni, az egy nagyon fontos összetartó, önazonosságtudat-építő dolog”.

Beszélt arról is, hogy itt, Kispesten a sportnak, a kiemelkedő sportolóknak milyen szerepük van a helyi öntudat megerősítésében, mennyire fontos, hogy egy mindenki által tisztelt ember büszkén vallja egész életében, sodorja bárhová az élet, hogy ő kispesti. „Hogy ez mennyire erősíti a helyi öntudatot és identitást, ez nagyon is fontos kérdés akkor, amikor művelődésről és helyszínről beszélünk.”

Kitért arra is az Országgyűlés alelnöke, hogyan tudja egy közösség önazonosságtudatát megőrizni: „Ahogy az elődök megteremtették azokat a formákat, amelyek igenis csak a helyi viszonylatban lehet és érdemes kutatni, feltárni, tovább vinni – ez a lokalitás szerepe –, hogy a művelődést beemeljük az önazonosságtudatba, hogy büszke kispestiek vagyunk, és hogyha képesek vagyunk meglátni azt, hogy a világ változásában milyen új formák vannak, és ebben alkalmazni mindazt, amit az elődeinktől kaptunk, akkor járunk jó úton és helyes irányban.”

A konferencia első részének – A dél-pesti régió kulturális hagyományai 1950-ig – nyitóelőadását Dr. Holló Szilvia Andrea történész-muzeológus, a Postamúzeum igazgatója tartotta Budapest környéki települések születése címmel. A pesti agglomeráció fejlődéséről, a nagyvároshoz való kapcsolatáról, a Nagy- Budapest tervekről beszélt: 1870-től nem egészen 100 év alatt alig létező települések váltak méltóvá arra, hogy Budapest kerületeivé váljanak.

Siklós Zsuzsanna történész, a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény vezetője Kispest kulturális színtereinek változásairól beszélt. Arra koncentrált, hogy melyek voltak azok az épületek – vendéglő, színház-vendéglő, mozi, vigadó, munkásotthon, ipartestületi székház – amelyek lehetőséget adtak az itt élőknek arra, hogy kulturális egyesületeiket működtetni tudják, hogy bemutatókat tudjanak csinálni, hogy egyáltalán együtt tudjanak élni, együtt tudjanak működni.

Pápai Tamás László történész, a XVIII. kerületi Tomory Lajos Múzeum munkatársa a Kispesti Textilgyár munkásjóléti létesítményeit, intézményeit mutatta be a ’30-as és ’40-es években, a bölcsődétől, óvodától gyermekotthontól, az étkezés, lakhatás, orvosi ellátás biztosításán át a sportolási és művelődési lehetőségekig.

A második blokkot – Hasonlóságok és különbségek 1950 után a kulturális intézményhálózat kialakításában – Várhalmi András, a Csili Művelődési Központ nyugalmazott igazgatója indította, Megváltozott kulturális színterek – a művelődési intézmények szerepének újraértelmezése című előadásával.

Dr. Gönczi Ambrus történész, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője a mai József Attila lakótelep – egykor Mária Valéria telep – történetét mutatta be a kezdetektől: hogyan keletkezet a Trianon utáni menekültek szálláshelyéül szolgáló fabarakkokból és téglaházakból álló szükséglakótelep, majd hogyan épült fel több lépcsőben a helyén 1981-re a mai lakótelep.

Mohay Orsolya művészettörténész, a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény munkatársa a kispesti képzőművészeti élet lehetőségeit és színtereit mutatta be az 1898 és 1989 közötti időszakban, különös tekintettel a modernizációs törekvésekre.

A harmadik szakasz – Új digitális világ születése és hatása az intézményrendszerre –a Közösségi média és a digitalizáció szerepe a múzeumi kommunikációban című előadással kezdődött, D. Udvary Ildikó igazgató dolgozatát Skaper Brigitta muzeológus olvasta föl.

Mayer Adél, a Tomory Lajos Múzeum múzeumpedagógusa az intézmény múzeumpedagógiai foglalkozásait, közművelődési tevékenységét mutatta be.

Közösségépítés a könyvtárban és a könyvtári online térben címmel a Wekerlei Könyvtár szolgáltatásairól, programjairól beszélt Kocsisné Burkus Vénusz informatikus könyvtáros.

A Művelődés és helytörténet konferencia a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.