A koszorúzási ünnepségen Wekerle szülővárosának (Mór) képviseletében, a Wekerlei Társaskör Egyesület (WTE) meghívására, Buza Ernő, a Wekerle Sándor Életművét Gondozó Kulturális és Tudományos Alapítvány kuratóriumi elnöke és Balogh Tibor kuratóriumi tag vett részt. Kispest Önkormányzata nevében Gajda Péter polgármester, Varga Attila és Vinczek György alpolgármester, a WTE képviseletében pedig az egyesület jelenlegi és korábbi elnöke, Somlói Judit és Nagy Tamás helytörténész rótta le kegyeletét.

Somlói Judit ünnepei beszédében felidézte az 1921-ben elhunyt Wekerle munkásságának legfontosabb állomásait, méltatta a volt miniszterelnök emberi és politikusi nagyságát, töretlen küzdelmét a változásokért. Kitért arra is, hogy a Wekerle által megálmodott és megvalósított szociális program keretében épülhetett meg az az Állami Munkástelep, amelyet az itt élők neveztek el már építése után nem sokkal Wekerlének, ahogy a köznapi szóhasználatban évtizedek óta még ma is így ismeri mindenki.

Buza Ernő arról beszélt, hogy Wekerle emléke, nagysága, munkássága, mind az államférfié, mind a politikusé, mind pedig a tudósé, az elmúlt évtizedekben méltatlanul a feledésé lett, de nemzete végre kezdi felfedezni, értékelni őt, és elismerni, hogy munkásságának köszönhetően, annak alapjain épülhetett a polgári társadalom. Ennek a hálának és elismerésnek az egyik szép példája, hogy a Kós téren a móriak és a kispestiek közösen hajtanak fejet Wekerle Sándor első magyarországi köztéri szobra előtt.

A kuratóriumi elnök röviden elmondta azt is, hogy a 100. évforduló tiszteletére számtalan tudományos, kulturális program keretében emlékeztek Wekerle Sándorra szülővárosában és az országban. Az elmúlt napokban, immár ötödik alkalommal osztották ki kora „válságmenedzsere” tiszteletére alapított Wekerle Sándor közgazdasági és tudományos életműdíjat, amelyet idén Botos Katalin, a SZTE gazdasági professzora kapott. Ezen kívül a centenáriumra jelent meg Kárbin Ákos történész könyve Wekerle Sándor, a Monarchia aranyembere címmel.

Buza Ernő is elismeréssel szólt a Wekerléről, amit Wekerle szívügyének tekintett, és amely eszenciája gondolkodásmódjának is. Nyugati kertvárosi mintára, de Kós Károllyal a hagyományokra építve valósították meg ezt. „Mert építeni kell és nem rombolni, hinni kell, nem csüggedni” – mondta igazi hazafiként, államférfiként Trianon után, halála előtt nem sokkal 1921-ben.