Gábor Ilona, a KMO Művelődési Központ és Könyvtár igazgatójának bevezetője után Gajda Péter polgármester mondott köszöntőt. A városvezető kiemelte, bátor témához nyúlt az egyesület. Manapság amikor az intolerancia, az egymás el nem fogadása, a homofóbia ekkora teret kap, milyen jó lenne ha a profán dolgokról beszélnénk – mint ez a kiállítás. A polgármester hozzátette, örül, hogy titkokat, félelmeket és bölcsességet, a tárlathoz kapcsolódó kiadványt támogathatta az önkormányzat.

A kiállítást Hemrik László művészettörténész nyitotta meg: „az utóbbi időben sokat foglalkoztam Boglár Lajos kultúrantropológus munkásságával. A tudós a dél-amerikai törzsek kulturális világát vizsgálta. Nagyon sok sajátosságai vannak ezeknek a kultúráknak, például a sámánok, a varázslók – a népek politikai és spirituális vezetői – mindig férfiak.

Bármerre is tekintgetek a történelmi térben, a társadalmak kulturális életének megőrzéséért, elsődlegesen a férfiak voltak a felelősek. A kivételek a szabályt erősítették. Sokáig kellett várni ahhoz, hogy a társadalmi adottság megváltozzon. A nők művészi érzékenységére jellemzően a modernizmus, a felvilágosodás, a nyugati világ és annak világképének nagy paradigmaváltása teremtett lehetőséget. A nők a társadalmi, tudományos, technikai mozgások hozadékaként egyre több területen kaptak szerepet, teremtettek ők maguknak szereplehetőséget. Persze mindez nem varázsütésre történt. 1864-ben Madách Imre, A nőről, különösen esztétikai szempontból című akadémiai székfoglalójában így beszél: „a nő szívén keresztül gondolkodik. Teremtő géniusz híjával az emberiség szellemei közé nem emelkedik”. Az első egyetemek a XIII. században jöttek létre Párizsban, Bolognában. De a nők számára csak a XIX. század közepén nyíltak meg. A világon először 1849-ben kapott nő diplomát New Yorkban. Hugonnai Vilma lesz az első magyar orvosnő, aki még a Zürichi Egyetemen végez 1879-ben. Ferenc József 1895-ben engedélyezi, hogy a magyar egyetemek bölcsészeti és orvosi karaira nők is járhassanak. Viszont az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezdében már 1871-től, alapításától kezdve járhattak nők. Ma már az egyetemeken – itthon is – több a női, mint a férfi hallgató.

Férfi és nő között feloldhatatlan a különbözőség, talán akkor is így van, ha éppen ugyanazt akarják. De ettől szép és zavarba ejtően izgalmas a világ. A női jelenlét megerősödése fontos volt a művészetben, hogy a női tekinteten keresztül is láthassuk a világ esztétikai oldalát. Több 100 éven keresztül a világot férfiak mutatták be. Férfiak festették meg számunkra a tárgyakat, az embereket, a történeteket. Szóval itt volt az idő, hogy a dolgok beérjenek és változzanak. Ki-ki döntse el magában, hogy van-e értelme egy női csoportos tárlatnak, egy heterogén egyesületen belül, miközben feltétlenül egyetértek a kiállítás katalógusának utószavát jegyző Németh Róberttel, miszerint a műalkotásokat nem determinálhatja az alkotó nemi identitása, nemi hovatartozása” – tette hozzá Hemrik László.

Skoda Éva elmondta, a kiállítást 2018-ban kezdték el tervezni, melynek ötletét Mohay Orsolya művészettörténész vetette fel. A 11 művész más és más életszakaszából mutatja meg magát, titkokat, félelmeket és bölcsességet fedezhetünk fel, de a játékos csábítás és az anyaság is megjelenik a művekben. A kiállítás különlegességét az adja még, hogy a Helikon egyesület férfi tagjait kérdezték meg, mit gondolnak a női alkotókról.

A tárlat november 14-ig tekinthető meg a Nagy Balogh János Kiállítóteremben.