Paunoch András 1919 novemberében született Budapesten. Négyen voltak testvérek, ő volt az elsőszülött, és már csak egyedül ő él. Tízéves korában csontvelőgyulladás támadta meg a jobb lábát, amit amputálni kellett. Magánúton végezte a négy polgárit, ezután férfiszabónak és szövőnek tanult. Tanulmányait Wekerle több iskolájában végezte rokkantsága miatt, majd intézetbe került, ahol 14 évig lakott. Huszonöt éves korában az egyik nagynénje vette magához, aki vállalni tudta elhelyezését. Kőbányán dolgozott úriszabóként 1948-ig, később egy kispesti mesternél dolgozott. Rokkantként ment nyugdíjba, s miután lehetősége nyílt, hogy munkát vállaljon nyugdíj mellett, 1969-ben a Magyar Állami Operaházban kezdett újból dolgozni. Innen 30 évvel később ment véglegesen nyugdíjba. András bácsi 1953-ban nősült, gyermekük nem született, de nagy szeretetben és megbecsülésben éltek felesége haláláig. Harmincnyolc éve özvegy. 2002-ben költözött a József Attila utcai Nyugdíjasházba. Szabadidejében szeret zenét hallgatni és keresztrejtvényt fejteni.